Művészet

A kőszobrászat terén -- egész Indonéziát tekintve -- a hinduizmus és buddhizmus kőfaragói alkották a legmaradandóbb emlékeket, csakúgy mint a fafaragások esetében. A gyakran drágakövekkel díszített és misztikus erővel felruházott, hullámos pengéjű tőrök, a jávai eredetű kriszek (keris) is fontos szerepet töltenek be az indonéz kultúrában. A krisz részeit -- a markolatot, a pengét, a hüvelyt és a hüvelyborítást -- hajdan külön mesteremberek készítették. Balin ez évszázadok óta a Pande-klán kiváltsága.

Indonéziában évszázadok óta ismerik a batikolást, Jáva és Bali legrégebbi tradicionális művészeteinek egyikét, amelyet akár átmenetnek is tekinthetünk a kézművesség és a festészet között. A batik a textilfestés egy speciális formája, ahol a motívum a viaszos rezerválási vagy negatív festési eljárás során születik meg. A XX. századi indonéz festészet legkedveltebb alkotásai a különböző képtárakban, galériákban és múzeumokban fellelhető balinéz tusrajzok, akvarellek és olajfestmények, melyek három nagy művészeti kategóriája: az ősi klasszikus iskola, a virágkort elhozó modern iskola, valamint a fiatal művészek iskolája.

A mozgásművészetekről sem szabad megfeledkeznünk, hiszen a balinéz táncok a turisták örök kedvencei. A kecses mozdulatok és kifejező tekintetek már gyerekkorban beivódnak akicsikbe, akik a táncművészet apró titkait különböző táncstúdiókban (sanggar) igyekeznek ellesni a mesterektől és híres táncosnőktől. A táncelőadások két legnépszerűbb darabja a Barong-Rangda (a jó és a rossz kűzdelméről szól), vagy krisztánc, valamint a sanghjang nevű transztáncból kialakult kecak (a kórus által körbevett és transzba esett médium az istenekkel vagy az ősökkel létesít kapcsolatot). A fentiek mellett leggyakrabban még a legong (a nőiesség és kecsesség tánca "isteni nimfákkal" a főszerepben), a baris (a győzedelmes balinéz harcost dicsőíti) és a topeng (ősi táncdráma) látható a balinéz porondokon.

Építészet

Bali szigetén a kelet-jávai hindu templomépítészet és a polinéziai építészet keverékének egy sajátos változata alakult ki. A pavilonépítészet itt is meghatározó a szentélyek kiképzésénél, a kőfalakkal körülvett templomudvarokat pedig a kettéhasított kapuk, illetve a fahánccsal fedett, emeletes tornyok, a meruk teszik egyedivé. Általában a falu főútjainak kereszteződésénél, a falutemplom közelében áll még egy fontos pavilon, a 12 oszlopos balé gede, a közösségi események központja, de itt terül el a másik fontos "szociális gyűjtőhely", a piac (pasar) is. A nagyobb falvakban és városokban az uralkodói kasztba tartozó, vezető ksatrija család palotáját, a szintén pavilonokból álló purit is megtaláljuk a központban.

Nyelv

A legelterjedtebben használt nyelv a balinéz és az indonéz, és mint a legtöbb indonéz ember, a szigetlakók nagyobb része két vagy három nyelvet is beszél. Létezik néhány helyi balinéz nyelv is, de a legtöbb helybeli a modern balinézt beszéli. Régebben a kasztrendszer és a törzsi hovatartozás határozta meg, hogy ki melyik balinéz nyelvet használta, de ez a hagyomány eltűnőben van.

A komoly idegenforgalom következtében az angol nyelv ismerete elterjedt.